Nem szervezhettünk toborzókat úgy ahogy szerettük volna, de így is 60 kisgyerek játszott idén a Kárpáti Farkasok U10-es csapataiban. Ebben a legnehezebb az volt, hogy „bejussunk” egy-egy tornára, de így is elegendő számú mérkőzés jutott mindenkinek – szögezi le Hegyi Ádám vezetőedző.

Lezárult a szezon, itt az ideje mérleget készíteni. Hegyi Ádám vezetőedzőt kérdeztük.

Melyek voltak az idén fő kihívásai?

Amikor a szezont kezdtük, féltünk, ha nem lehet toborzókat szervezni, akkor mi is lesz, de hála istennek egyre jobb a híre a csarnokunknak, és az egyesületünknek is. Egyik gyerek a másiknak mondta tovább, ismerősök, osztálytársak, ismerősök ismerőseihez jutott el a hír és ennek köszönhetően toborzás nélkül is hozták a szülők a gyerekeket.

A  szezonban talán az volt a legnehezebb, hogy minél több tornán vehessünk részt. Korábbi években 6 vagy 8 csapatos tornák zajlottak, idén a korlátozások miatt csak négy csapat találkozhatott, emiatt öldöklő verseny zajlott a helyekért. Vasárnap esténként ott ültünk a laptop előtt, és vártuk, hogy amint az MJSZ megnyitja egy adott tornára a jelentkezést, azonnal lecsaphassunk. Gyorsnak kellett lenni a létszámstop miatt. Persze nem csak mi tettünk így, ezt tette a teljes hazai mezőny.

A szülők között voltak, akik nem értették meg ezt a helyzetet, és voltak ebből kisebb feszültségek, mert úgy látták, kevesebb meccsük van a gyerekeknek, mint ahány szerintük kellene. Mi is nagyon sok hazai tornát rendeztünk, hogy a kialakult helyzeten javítani tudjunk, végül, úgy gondolom, mindenki elegendő számú mérkőzést játszhatott a maga szintjének megfelelően. 

Voltak köztük kék, sárga és piros tornák is. Milyen szempontok szerint alakult így?

Nálunk, a Kárpáti Farkasoknál igazi csapatmunka létezik a szakmai stábban. Van egy vezetőedző – az U10-eseknél én – de figyeljük egymás játékosait, segítjük egymást a munkában. Mindenkit úgy igyekeztünk csapatokba szervezni, ahol meglátásunk szerint a legjobban tud fejlődni. Voltak, akik piros tornákon kezdték, de a szezon második felében már sárgában játszott, voltak akik sárga csapatból kerültek előre kékbe, és igen voltak, akik kékből kerültek vissza sárgába. Egy szülőnek ezt nehéz megértenie, voltak, akik büntetésként fogták ezt fel, de kijelenthetem, szó sincs ilyesmiről. Szakmai döntések voltak, azt célozva, hogy mindenki a legjobb ütemben fejlődjön.

Könnyen elveszítheti az önbizalmát az a gyerek akinek egyelőre sok a kék torna szintje,  jobb neki, ha a saját szintjén szerepelhet. Türelemre van szükség: nem egy olyan esetet láttunk, hogy egy adott jégkorongozó U14-es korára ért be. Olyan ez mint az úszás. Ha első nap beledobjuk a gyereket a mély vízbe és még a fejét is lenyomjuk a víz alá, akkor azonnal elmegy a kedve az úszástól. Szépen folyamatosan kell haladni, előbb a kismedence, és ha ott már biztosan úszik, mehet a mély vízbe. Ezek biológiai dolgok, amin egy edző nem léphet át.   

Az eredményt hivatalosan nem számolják még ebben a korosztályban, honnan lehet tudni, hogy hol tartunk az ellenfelekhez képest?

Hivatalosan nem számít az eredmény, persze, de azért minden edző feljegyzi önmagának a lőtt és kapott gólok számát. Egyértelműen fejlődtünk. Az edzőkollégákkal már a szezon előtt beszéltük, hogy jó kis korosztály lesz ez a 2011-2012-es társaság. Voltak persze hullámvölgyek is a szezonban, de aki hozzánk hasonlóan követte a játékunkat, az tudja hogy honnan hová értünk el mostanig. A mérkőzéseken mutatott teljesítmény igazolja, hogy milyen munkát végzünk közösen. 

Mi jön most?

Megtörtént a korosztályváltás, és nagyon örülünk, hogy a következő szezont úgy tudjuk majd kezdeni, hogy az U10-ben 59 gyerekkel dolgozhatunk, úgy hogy semmiféle toborzás még nem is történt az új idényre. Nagyon tetszik, biztató, amit látok. Lengyel Levente lesz a vezetőedzője az U10-nek, de persze továbbra is együtt dolgozunk, a teljes szakmai stáb, hogy a legtöbbet tudjunk kihozni ezekből a kis farkasokból.