Sándor Székely Katinka a múlt szezon kezdetén csatlakozott a Kárpáti Farkasok szakmai stábjához, remekül beilleszkedett az edzői stábba.

A gyerekek bizalmát is hamar elnyerte és különösen fontosnak tartja, hogy itt biztonságban érezhetik magukat a jégkorongozó palánták.

Nagyon fiatalon kezdted el az edzői pályát, milyen volt számodra ez az első szezon? Mi volt számodra a legnehezebb új edzőként?

Korábban is foglalkoztam már kisgyerekekkel, nem volt teljesen új ez a feladat, így hamar belerázódtam a munkába. A kollégák nagyon sokat segítettek nekem, sok  mindenre megtanítottak, úgy a jégen, mint az adminisztrációs feladatokat illetően. Úgy gondolom, egy sikeres szezonon vagyunk túl.

Az elején a gyermekek fegyelmezését éreztem nehéznek, de elég hamar sikerült elérnem, hogy figyeljenek rám és komolyan vegyenek. Attól kezdve már nagyon jó volt azt látni, hogy boldogan jönnek az edzésre és ahogyan fejlődnek a kezünk alatt hétről hétre.

Tornákon, mérkőzéseken is irányítottad a gyerekeket, ezeket hogyan láttad?

A munka során főként segédkezek, Csibi Joe és Lengyel Levente mellett, de igazából a szakmai stáb szinte az összes edzője mellett, hiszen itt igazi csapatmunka folyik. Végzem, amivel megbíznak. Sok tornán is ott lehettem a gyerekekkel és elmondhatom, hogy ezek a tornák szerintem nagyon jól sikerültek. Igaz, hogy a kisebb korosztályokban eredményt nem számoljuk, de mi edzők nyilván tudjuk, hogy hol is tartunk. Számomra sokszor meglepő volt, hogy mennyire nem vagyunk lemaradva a nagyobb múltú egyesületek csapataival szemben, azaz mennyire közel vagyunk hozzájuk. Nyerünk ellenük, vagy szoros mérkőzéseket játszunk velük.

Vannak olyan sportszakmai szempontból előírt feladatok, amelyeket kötelezően el kell végezni, ahhoz, hogy a gyerekekből minél jobb jégkorongozó váljék. Szerinted mi az a plusz ezeken kívül, amit a Kárpáti Farkasoknál kapnak?

A gyerekeket mindenben támogatjuk, és ezt ők is érzik. Úgy gondolom, sikerült kialakítani egy biztonságos légkört, olyan környezetet, amiben semmitől nem kell félniük. Teljesen megbíznak bennünk, mert érzik, nem kell félniük, hogy kudarcot vallanak az edzők előtt vagy a csapattársak előtt, és ezzel az önbizalmukat is fejlesztjük.

A szakmai stábban mindent megteszünk, hogy fejlődjenek, de szerintem ez a fejlődés nem egy előre kiszámítható folyamat. Azon is múlik, hogy a gyerekek egyénileg mire állnak készen. Van, hogy egy adott napon az egyik gyerek nagyon figyel, nagyon megy neki a játék, egy másiknak kevésbé. De másnapra ez változik, akiknek nem ment annak megy, és fordítva. A kicsiknél sok függ attól, hogy a gyereknek éppen milyen a hangulata.

Amit még szeretnék elmondani, hogy jó látni, hogy milyen hamar kialakulnak barátságok a gyerekek között az öltözőben és a jégen egyaránt, jó látni ahogy biztatják egymást. Ez lehet az egyik ok, amiért kitartanak a sport mellett és nem adják fel!